Vassula Ryden: Próféciák az Igaz Élet Istenben üzenetekböl 2010. április

 
A Szentírásban számos helyen olvashatunk arról, hogyan reagál Isten a lázadás és hitehagyás idején. Jeremiás próféta 4. könyvének 23-28 szakaszában például ez áll:
„Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek. Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek.”
Isten szüntelenül arra figyelmeztet minket, hogy térjünk meg Hozzá, béküljünk meg Vele és egymással. Krisztus könyörög egyháza tagjainak, hogy engesztelődjenek ki és egyesüljenek. Több, mint 25 éve kéri a pásztorokat az Igaz Élet Istenben üzenetekben, hogy bánják meg bűneiket, béküljenek meg és valósítsák meg az egységet, azáltal, hogy egyesítik a Húsvét dátumát. Az egész világ hanyatlik gonoszságában és hitehagyásában. Nemcsak Isten Törvénye ellen vétkezik, hanem minden ellen, ami Szent, szüntelenül megbántva Istent. Miért is lepődik meg bárki azon, hogy a Szentlélek kegyelme megnövekszik ezekben a sötét időkben, hogy segítsen rajtunk? De a Sötétség ismét üldözi a Világosságot. Ezekben az években, amikor próbáltam tanúságot tenni és átadni a világnak Isten Szavát, számos ember nehezítette meg a küldetésemet akadályokkal, üldöztetéssel, vádaskodással, kigúnyolással, tilalmakkal és rágalmakkal. Sokan közülük, azt gondolták, hogy szent szolgálatot tettek ezzel Istennek…
A Szentírásban írva van: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1) „(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,9-11)
Ezekben az években az Úr valódi megértésre próbált elvezetni mindnyájunkat azzal, hogy ismételten emlékeztetett a szent próféták múltbeli szavaira és az Å saját parancsolataira. Jézus felszólításai (akárcsak Szent Édesanyánk szavai) bűnbánatra, békére, szeretetre, egységre és imádságos életre hívtak. Az Úr eljött, és még mindig jön ezen a módon a világba, hogy megvilágosítsa mindazokat, akik eltévedtek, de mind a mai napig igen kevesen ismerték fel az Ő kegyelemteljes jelenlétét és még kevesebben fogadták el az Å hívását. Nem feledkezett meg arról, hogy elsőként az Å saját birtokába jöjjön, az Övéi közé, de a test a szív keménységében és hitetlenségében megint elutasította a Szeretetet. Mindezidáig, nagyon kevesen vannak azok, akik teljesen befogadták Őt bűnbánatra hívó irgalmas felszólításaiban. Ezzel nemcsak irgalmát csökkentik, de vissza is utasítják és nem engedik meg az Úrnak, hogy uralkodjon a szívükben.
A világ ma úgy viselkedik, mint a Fáraó: makacsságában és hitetlenségében megtagadja mindazt, ami Szent. Másokról meg azt mondja az Úr, hogy viselkedésük rosszabb, mint Szodomáé és Gomoráé volt.
1991. szeptember 11-én – pontosan 10 évvel a két amerikai torony nagy katasztrófája előtt – az Úr elégedetlenül nézett a Földre és e szavakkal figyelmeztetett bennünket:
 „És az Én Szemem a mai világra tekint. Felkeresi sorra a nemzeteket, megvizsgálja a lelkeket egy kevés melegségért, egy csekély nagylelkűségért és egy kis szeretetért. De igen kevesen örvendeznek az Én jóságomnak. Igen kevesen igyekeznek szent életet élni, a napok pedig elrepülnek, és meg vannak számlálva az órák a nagy leszámolás előtt […] (Jézus hirtelen hangnemet változtatott, és néhány pillanatnyi várakozás után olyan komoly hangon, amitől megrettentem, így szólt) A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek (mint Bábel tornya) kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában! Fent a magasban megrendülnek a mennyek, és a Föld alapjai meginognak! Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végső figyelmeztető szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idő ! Olvassátok Üzeneteinket, és ne legyetek többé gúnyosak vagy süketek, amikor a Menny szól! […] Hamarosan, igen hamar, megnyílik a Menny és megmutatom nektek a Bírót.” (1991. szeptember 11.)
2001. szeptember 11-én a világ megrendült a két torony leomlásakor, amely annyi – többségében ártatlan – ember életét követelte. Szörnyű apokaliptikus jeleneteket látott a világ, és bár ilyen borzalmak történtek velünk, az emberek mégsem tartottak bűnbánatot és fordultak Őszintén Istenhez. A világ rosszabb lett, mint előtte volt és háborúra készülődött.
Nem fogtuk fel, hogy mindez a saját hibáink, bűneink és hitehagyásunk miatt történt – illetve azért mert a világ elutasítja Istent –, hanem továbbra is a Sátánra hallgattunk és az Ő útját választottuk ahelyett, amelyet Isten mutatott nekünk.
Azután, Krisztus ismét számos alkalommal figyelmeztetett bennünket a cunamira, mielőbb az bekövetkezett volna. Az első figyelmeztetés már 1987. szeptember 10-én elhangzott:
Ezt írtam jegyzetfüzetembe: „Hirtelen arra emlékeztetett Jézus, amit múlt éjjel álmodtam, és el is felejtettem. Ugyanaz a látomás volt, amelyet nemrég láttam, de álmomban rosszabbnak látszott.” Majd az Úr ezt mondta:
„Figyelj! Álmodban mutattam meg neked a látomást, hogy megéreztessem veled, nincs menekülés!”
Ezt írtam: „Emlékszem, ahogy közeledni láttam, mint egy óriási hullámot. Megpróbáltam elfutni és elrejtőzni, bár tudtam, hogy lehetetlen.” Utána azt kérdeztem az Úrtól: „De miért teszed ezt, ha szeretsz bennünket? Miért?” Å azt válaszolta:
„Engem nemcsak úgy ismernek, mint a Szeretet Istene, hanem úgy is, mint az Igazságosság Istene.”  Ekkor azt kérdeztem: „Mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt?” Isten válasza: „erőteljes engesztelést kérek most mindnyájatoktól! Egyesüljetek és legyetek egyek! Szeressétek egymást! Higgyetek Mennyei Műveimben, mert Én mindig köztetek vagyok!” (1987. szeptember 10.)
A cunami híre sokkolt és elkeserített mindnyájunkat, de senki sem mondhatja, hogy Isten nem küldött figyelmeztetéseket. Mikor választott szószólóin keresztül figyelmeztetett, sokan azt mondták: „Nincs szükségünk ezekre a figyelmeztetésekre; Birtokunkban vannak az Atyák szent könyvei és a Szent Biblia és ezekben vigasztalást találunk. Sohasem mulasztottuk el felajánlani áldozatainkat és imádságainkat. Mi többet mondhatna még nekünk Krisztus annál, mint amit Å adott nekünk?” És becsukták fülüket.   
1991. december 24-én, Krisztus születésének éjjelén a megbántott Jézus egy újabb üzenetet adott:
Eljövök ma és az egész emberiségnek felkínálom az Én Békémet, de igen kevesen figyelnek. Ma békefeltételekkel és a Szeretet üzenetével jövök, de a Föld meggyalázza a békét, amelyet felkínálok, és még Születésem Előestéjén is gúnyolják és csúfolják a Szeretetet, amelyet nekik adok. Az emberiség Szent Nevem nélkül ünnepli e napokat. Eltörölték Szent Nevemet, és Születésem Napját a kényelem szabadnapjának tekintik, amikor bálványokat imádnak. A Sátán behatolt gyermekeim szívébe, mivel gyengék voltak és alva találta Őket. Figyelmeztettem a világot…” (1991. december 24.)
Krisztus arra figyelmeztet, hogy rendkívüli módon sérti Őt, ha Szentséges Neve nélkül ünnepeljük a Karácsonyt, mint egyszerű munkaszüneti napot, megfeledkezve valódi tartalmáról: Krisztus Születéséről.
Karácsonykor minden Keresztény arra kap meghívást, hogy örömmel ünnepelje Krisztus születését, menjen Templomba és ünnepelje Megmentőnk és Megváltónk Szent Nevét. Hitehagyásukban viszont sokan a karácsonyfát ünneplik és imádják, ajándékokat cserélnek, betegre eszik magukat, és esztelenségekkel szórakoztatják magukat.
Ezután számos további figyelmeztetés következett. 1993. február 18-án is kaptunk egyet:
„Értsétek meg, hogy eljönnek azok a napok, amikor mennydörgéssel és tűzzel jövök el, de szomorúságomra sokakat fogok közületek úgy találni, hogy mit sem tudtok róla, mert mély álomban lesztek! Egyik hírvivőt küldöm a másik után, teremtés, hogy áttörjem süketségedet, de már belefáradtam ellenállásodba és fásultságodba. Belefáradtam hidegségedbe. Belefáradtam gőgödbe és merevségedbe, amit akkor látok, amikor az egység érdekében kellene összegyűlnötök – megtöltötted és túlcsordítottad az Érzéketlenség Kelyhét. Saját hangotoktól megmámorosodva szembeszegültek az Én Hangommal, de ez nem lesz örökre így – hamarosan elbuktok, mivel saját hangotok félrevezető ostobasága miatt szegültetek szembe az Én Hangommal. Nyilvánvaló, hogy Egyházam a ti megosztottságotok miatt hever romokban. […] A Föld megrázkódik és mint hullócsillag kilendül helyéből, hegyeket és szigeteket mozdítva ki helyükből. Egész nemzetek fognak megsemmisülni. A mennybolt eltűnik, mint felgöngyölt könyvtekercs, ahogyan látomásodban láttad leányom. Nagy szenvedést fog átélni minden ember, és jaj a hitetleneknek! Hallgass Engem: és ha így szólnak ma hozzád az emberek: „Ó, az Élő Isten irgalmas lesz hozzánk, a te jövendölésed nem Istentől való, hanem saját lelkedből!” Mondd meg nekik: Bár azt mondják rólatok, hogy éltek, ti holtak vagytok. A ti hitetlenségetek ítél el benneteket, mert nem akartatok hinni Irgalmasságom Idejében, és megakadályoztátok az Hangomat, hogy szócsöveimen keresztül figyelmeztesse és megmentse teremtményeimet…” (1993. február 18.)
A tudósok szerint, amikor a földrengés végbement a tenger alatt, az egész föld megrázkódott, egy szempillantásnyi időre megállt és kimozdult a tengelyéből. Szumátra szigete és más szigetek is, több méterrel elmozdultak az eredeti helyüktől. Az egyikről azt gondolták, hogy teljesen eltűnt, de később máshol megtalálták.
2002. február 7-én egy újabb utolsó figyelmeztetés jött Istentől:
„Ajtótok előtt áll Királyi Uralmam, de vajon készen álltok-e az Én fogadásomra?
Nagylelkűen és királyi bőkezűséggel készítettem számotokra lelki táplálékokból lakomát, hogy életre keltsem lelketeket. Amikor ott voltam és vártam rátok, hogy Saját Kezemmel tápláljalak és megmentselek a haláltól benneteket, ti nem akartatok találkozni velem. Ezért, tekintettel, az igazi bűnbánattal szemben tanúsított ellenállásotokra, és figyelmeztetésemmel kapcsolatban mutatott ellenséges magatartásotokra, mindaz, ami a sírás korábbi színhelyén történt (2001. szeptember 11.), semmi sem lesz azokhoz a szomorú reggelekhez képest, amelyek még előttetek vannak. A szomorú reggelek, amelyeket saját kezetekkel vontok magatokra. […] (ti) nemcsak a Földet, hanem az egész világmindenség létét is veszélyeztetitek. [….] Fájdalommal látom a magasságokból, miként fordulnak terveitek saját magatok ellen. A világ most megízleli saját életmódja gyümölcseit, kihívja maga ellen a természetet, amely rengésekkel és természeti katasztrófákkal válaszol.” (2002. február 7.)
Az Úr figyelmeztet, hogy hitehagyásunkkal veszélyeztetjük a világmindenséget – nemcsak a Földet, de az egész világmindenséget, mivel kihívjuk a természetet lázadását magunk ellen.
 Ez azonban még nem minden. Ha nem változtatjuk meg szívünket és nem térünk vissza Istenhez, még rosszabb dolgok várnak ránk. Az Úr mondja:
„Látod leányom, Igazságosságomat is hamarosan kinyilvánítom. Tervemnek meghatározott ideje van. Irgalmas felszólításaimnak is meghatározott ideje van. Amikor ez az idő letelik, mindenkinek meg fogom mutatni, jóknak és rosszaknak, hogy szigorúságom is éppen olyan nagy, mint irgalmasságom, hogy haragom is olyan hatalmas, mint megbocsátásom. Most gyorsan be fog következni mindaz, amit megjövendöltem. Semmi sem maradhat ki belőle…” (1993. február 19.)
 
2008. január 7-én 3.10 perckor a Szűzanya felébresztett, hogy megértesse velem, hogy ebben az időben Krisztust támadás éri. A Szűzanya üzenete így szólt: Igen közel vagyunk az emberiségre váró, megjövendölt eseményekhez, azok már a küszöbön állnak. Ezeket az eseményeket a világ gonoszsága, önzése, szeretetlensége, Isten Szavának visszautasítása, a rosszindulat, a képmutatás és az istentelenség hozza ránk.
 
A Szűzanya azt mondta, hogy a Föld veszélyben van, és tűztől fog szenvedni. Isten haragját nem lehet tovább visszatartani, és rájuk fog esni, mert az emberek nem akarnak szakítani a bűnnel. Ezekben az években Isten Irgalma a lehető legtöbb lelket igyekezett Magához vonni, Karját kitárva, hogy megmentse Őket, de csak kevesen értették meg és figyeltek rá. Irgalmának ez az ideje nem fog már sokáig tartani, eljön az idő, amikor mindenki próbára lesz téve, a Föld tűzfolyamokat fog okádni belsejéből, és az emberek meg fogják érteni, mennyire jelentéktelenek és gyámoltalanok, ha Isten nem lakik a szívükben. Isten hűséges és megtartja Ígéreteit. Eljött az idő, amikor Isten háza népe próbára lesz téve, és akik visszautasították az Ő Irgalmát, meg fogják tapasztalni Isten Tüzét. (Itt megkérdeztem, mi lesz azokkal az egyházi személyekkel, akik üldöznek bennünket és vakok Isten Irgalmasságának Műveire.) A Szűzanya azt mondta, hogy Ők is azt fogják elszenvedni, amit megérdemelnek.
A Szűzanya a továbbiakban az áldozatról beszélt. Arra kért, hogy emlékeztessek mindenkit arra, amit Isten, a mi Teremtőnk azt kéri tőlünk, hogy erősebben köteleződjünk el Å mellette, és hogy a megtérés nem elég önmagában, áldozat és kitartó imádság nélkül. Aki azt mondja magáról, hogy megtért és az Igaz Élet Istenben üzenet által rátalált Istenre, annak több áldozatot kellene hoznia felajánlottságának bizonyításaként. Sokféle módon tanúsíthatjuk Isten iránt érzett szeretetünket és nagylelkűségünket. Senki sem mondhatja: „mi igaz életet élünk Istenben”, ha nem ajánlja fel áldozatos szeretetét. Áldottak azok, akik igazán szeretik Istent, és nem kell félniük azokban a napokban. Égi Édesanyánk azt mondta, hogy áldottak, akik kitartanak a megpróbáltatásokban; és elégedett azokkal a papokkal (a papsággal), akik részt vesznek Isten Műveiben és terjesztik azokat (mint pl. az Igaz Élet Istenben üzenetet, és akik nyitottak a Szentlélek számára), és hogy maradjanak bizakodók, mert Ők különös kegyelmet kaptak Isten Lelkétől, és hogy Ők a Lélek által erősödtek meg az Úrban az Å üdvösségterve számára. Krisztus megadja nekik az Ő békéjét.
Ha valaki szolgál, és áldozatként felajánlja magát, akkor a tűz által eljövő ítélet nem lesz olyan szigorú számára, mert lelkében örvendezni fog Isten hívásának, ami életre keltette Őt.
A Szűzanya azt mondta, hogy sokan elhagyták hitüket, de sokan majd felemeltetnek. Sokan elmulasztották megtartani Isten Szavát, amit a szívükbe kaptak, és lábbal tiporták a számukra adott Igéket, amelyeket nemcsak az Igaz Élet Istenben üzenetben, hanem a Szentíráson keresztül is kaptak. 2009. november 28-án az Úr hívott és egy imát adott nekem, hogy továbbítsam. Arra kért minket, hogy imádkozzuk ezt az imát és kérjük az Å irgalmát. Az Úr ezt mondta:
E szavakkal fordulj hozzám Vassula:
„Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket, mert akkor mindnyájan elpusztulnak; Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak és a természet kiszárad; akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad; Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet és pusztasággá változtatja; A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel; Az éjszakát pusztulás rázza meg és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet;
Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket és írd bele minden szívbe a Te szabályaidat. Ámen.”
 2010. április 14-én az Eyjafjällajokull vulkán kitört és hamufelhőt okozott, amint azt mindannyian hallottuk. A vulkán környékét kilakoltatták. Készültek videófelvételek, és ezeken néhány méterre is alig lehet látni a hamufelhőtől. Minden szürkés volt és mindent betakart a hamu. A légi közlekedés tragikus anyagi károkat szenvedett. Sok repülőjáratot töröltek, így naponta több millió dollár veszteség keletkezett. Gyümölcsök, halak és más termékek rothadtak a raktárépületekben. Az utazók megrekedtek a világ minden táján.
Ez a vulkán évekkel ezelőtt, amikor kitört, másfél éven át ontotta magából a hamut. 
E cikk írásakor, még mindig várjuk, hogy mikor érnek véget az események.
Azonban még rosszabb dolgok várnak a Földre, ha az emberek – a Fáraóhoz hasonlóan – figyelmen kívül hagyják az idők jeleit, és már túl késő lesz. 1993. február 18-án az Úr így figyelmeztetett minket:
„Fel fogják törni a hatodik pecsétet és ti mindannyian sötétségbe merültök. Nem lesz világosság, mert az Alvilág füstje olyan lesz, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétül tőle a nap és a levegő. Igazságosságom Kelyhe által kígyókhoz és viperákhoz teszlek hasonlóvá benneteket. Hasatokon fogtok csúszni és a föld porát fogjátok enni a sötétség ama napjaiban. Földre terítelek, és emlékeztetlek benneteket, hogy nem vagytok jobbak, mint a viperák… Fulladozni fogtok, meg fogtok fulladni bűneitekben. Haragomban leterítelek benneteket, és rátok taposok. […] Amikor elérkezik a Sötétség órája, megmutatom nektek bensőtöket. Ki fogom fordítani lelketeket, és amikor meglátjátok, hogy lelketek szénfekete, nemcsak olyan lelki kínt fogtok érezni, mint azelőtt még soha, hanem fájdalmatokban melleteket fogjátok verni, mondván, hogy a ti sötétségetek sokkal rosszabb, mint a titeket körülvevő sötétség. Jobban megritkítom az emberi életet, mint bármikor azelőtt. Majd pedig, amikor haragom megenyhül, mindegyikőtökben elhelyezem Trónomat, és együtt, egy hangon, egy szívvel, egy nyelven fogtok dicsérni Engem, a Bárányt.” (1993. február 18.)
Ismét Időt kaptunk a bűnbánattartásra, mielőtt ez a jövendölés bekövetkezne. Bár Isten azt mondja „semmi sem maradhat ki belőle”, mégis csökkenthetjük ennek a csapásnak az erejét az imádsággal, bűnbánattal és életünk megváltoztatásával, a szentségre való törekvéssel. Meghívást kaptunk, hogy Igaz életet éljünk Istenben. Isten meg tud enyhülni, amint Ninive esetében is tette.
Az Igaz Élet Istenben üzenetek nem a sötétség és reménytelenség próféciái, hanem Isten hatalmas szeretetének hívásai: azért kapjuk Őket az irgalmasság idejében, hogy összeszedjük magunkat. Isten nem fogja a végtelenségig hagyni, hogy megsértsük az Ő Szent Nevét és istentelenül éljünk. Irgalmában azért jön hozzánk, hogy sok figyelmeztetést adjon.