Kategória
„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”
Amikor Jézus lesz a te Urad, bele kíván majd szólni, hogy milyen könyvet olvasol, hogy mivel töltöd a szabad-idődet, és hogy bánsz a fizikai testeddel. Ha Jézus a te Urad, azt kívánja, hogy beleszólása legyen az anyagi életedbe, vagyis abba, hogy hogyan juss pénzhez, és abba is, hogyan és mire használd. Ha Jézus a te Urad, megkívánja, hogy szava legyen a házasságoddal, a gyermekeiddel és az otthonoddal kapcsolatban. Ő akar irányítani abban, hogy mi legyen a foglalkozásod, és hogy hol élj. Igen, Jézus be kíván lépni az életed minden területére, ha Ő a te Urad. Én pedig azt akarom, hogy Ő legyen az én Uram. Te nem? Ettől lesz áldott a keresztény élet. Amikor Jézus uralkodik felettünk az élet gyengesége, gyarlósága és emberi irányítása megszűnik. Ez emeli fel az életünket a természetes szintről a természetfelettibe.
Uram, aki értünk és bűneinkért adta egyszülött fiát, Add nékem mindig mindenkor tisztán láthassak Mindig lássam be ha tévesem gondolkodni akartatnak Soha nem engedjed hogy ne lássam az igazságot Soha ne engedjed hogy ne vegyem észre a valóságot! ::::::::::::::::::::::::::::::::::: Add jóságos Uram teremtő Atyánk, Aki értünk adta egyetlen fiát, A kereszten büneik bocsánatáért, Mutasd kérlek nekünk az igaz utat, Mely elvezet hozzád és fiadhoz, A mi nevünk és szeretteink neve, Benne legyenek az Élet könyvében! A szeretteink neve és a mi nevünk, Benne legyenek az Élet könyvében! ************************ IMA A HALÁLBÓL A REMÉNYSÉGRE Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra. Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra. Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére. Engedd, hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész világmindenséget! __________________________ Szentlélek töltsd el mindenkor szívünket, lelkünket, s kérjük mindenkor a kedvesünk szívét, lelkét és mindenét töltsd el, Segíts meg minket, hogy örökéletet nyerhessünk, s segíts mindenkinek aki ezt kéri. Hisszük, hogy értünk adta égi édesapánk, Uramatyánk egyszülött fiát a kereszten a bűneink bocsánatáért. Űz ki belőlünk minden gonoszt, és kérlek töltsél el bennünket a Szentlélek erejével. ........................................... Édes Atyám! Az Úr Jézus Krisztus nevében jövök hozzád. elismerem a nagyságodat és megvallom, hogy Te minden fölött úr vagy. Te teremtettél mindeneket és én is a teremtményed vagyok és mint teremtmény jövök a teremtőm elé. Én bűnös ember vagyok és sokat vétkeztem ellened az életemet káoszba vittem. De most elhatároztam, hogy hozzád jövök és megtérek és elfogadom a Názáreti Jézus Krisztus áldozatát. És elismerem, hogy erre az áldozatra van nekem is szükségem. Ezért megnyitom a szívemet és kérlek, hogy jöjj be a szívembe és bocsássál meg nekem minden bűnt, é következményeitől szabadítsál meg. Hiszek benned Jézus Krisztus és hiszem, hogy meghaltál értem, hiszem, hogy Te vagy az élő Isten fia akit az Atya feltámasztott a halálból. Elfogadlak uramnak, szabadítómnak, megmentőmnek, gyógyítómnak. Átadom a szívemet Neked és kérlek szabadítsál meg és teremtsél bennem tiszta szívet. Te azt ígérted ha valaki hozzád jön Te ki nem veted. Ezért kérlek vezess az Atya jelenlétébe mert Te vagy az ajtó. és csak Rajtad keresztül járulhatok a színe elé. Köszönöm a szabadításodat és, hogy elfogadtál. Dicsérlek és imádlak teljes szívemből erőmből a Jézus Krisztus nevében az Atya Isten dicsőségére. Ámen
„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!” MapFree counters! Free counters! Free counters!
Jézus az Emberiséghez
2017. október
h k s c p s v
« Sze    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  
91. Zsoltár
Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, Az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram, és a menedékem, Istenem, benned bízom! Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól; sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el. "Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet. Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet."
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

‘Debóra’ kategória archívuma

2011. december 12.

 

 A fény derengése egy fáradságosan befejezett nap és hét után arra indít, hogy felébredjek. Alighogy kinyitom a szeme megértem, hogy közel van a kegyelem. Még nem sikerül senkit sem észrevennem a fénysugarak között a meleg tónusú és erős színek között, de ugyanakkor egy gyengéd dallamot hallok, amely más le nem írható hangokkal keveredik és a fénylő oszlop szívéből érkezik. Majd néhány tíz másodpercnyi ideig hosszú csend következik és egy halk ruhasuhogást veszek észre. Előveszem a rózsafüzérem, és amíg imádkozom, egy rés nyílik meg előttem.

Nem önthető szavakba, ahogyan a gőztől duzzadó felhők kettéhasadnak. Enyhe virág- és tömjénillat előzik meg az édes Úrnő megjelenését. Fehér ruhába van öltözve, de egy nyakánál összekapcsolt köpenyt is visel, színe olyan, mint az ég, szakadt és vérrel áztatottan szennyes.

Arca telve volt fájdalommal. Arra kért, hogy imádkozzunk közösen különösen arra a szándékra, amely az Úr két parancsa elleni vétkekre vonatkozik.

Leírom az üzenetnek azt a részét, amit megoszthatok, a többit a szívemben kell őriznem egy meghatározott ideig.


„… Kedves fiaim, azért imádkozom, és azért járok közben, hogy a mai sötét időkben is vegyétek észre Fiam fényét. Szeretete annyira bőséges mindnyájatok iránt, hogy elküldött engem, hogy elveszett reményeteket visszaadjam. Bábel tornyát mindenütt felépítették, vagyis súlyos bűnök terheli a szent igazságosságot.

Azt szeretném, ha ma meghallgatnátok, hogy a hazugság és gyilkosság ne uralkodjon rajtatok egy pusztító évtizednél tovább. Az Úr nem hagyott el benneteket, és ezért drága gyermekeim jósággal és bizalommal válaszoljatok, hogy egy szörnyű büntetéstől menthessen meg benneteket, amely a következő hónapokban készül felülkerekedni. Csak ha könnyeim meghallgatásra találnak! Ne utasítsátok vissza segítségemet és imádkozzatok, engeszteljetek, ajánljátok mindezt azokért, akik a rosszat terjesztik, és így kísértik az ítéletet magukkal szemben.

Eljövök, hogy minél nagyobb számú lelket hívjak meg az üdvösségre és félelmet érzek azokért, akik kinevetve szavaimat, nem akarják megváltoztatni életüket.”

D: Fájdalom van bennem és sírok, amikor szeretett hazámra gondolok, hogy mennyien nem hittek nektek különböző mások általi okoknál fogva.

„Ne szomorkodjatok kedves gyermekeim és tárjátok ki szíveteket Isten felé azért, hogy meg tudjon bocsátani nektek és elfogadhassa áldozataitokat.

Hamarosan jelet kaptok… (Mozgatja a kezét, a köpeny a vállán mozdulatlan marad és az alsó részén nyitott, amely bezárul, majd újra kinyílik három alkalommal).

Gyermekeim nem most, hanem a végidőkben (a végén) a Szentlélek igazolja majd erre a helyre történő érkezésemet, és majd örülni fogtok, hogy válaszoltatok az Üzenetre.

A közeli viszontlátásra.”

2011. március 25.

 

Korán reggel erős fény ébresztett fel: felismertem, a fény nyitott útja, amelyet akkor járok majd végig, amikor álomba merülök Istenben. Látom a Hölgyet, olyan szép, amire nem is emlékeztem, tekintete és mosolya leírhatatlan örömet nyújtanak. Ővele békességben és biztonságban érzem magam, és sehol sem éreztem magam így, mint most…

“Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves gyermekeim, eljövök, hogy beteljesüljön a föld ezen részén Isten terve.” (Hirtelen a Madonna nyugat , majd észak felé fordítja tekintetét, amely szomorú és mélyen elgondolkodóvá válik. A csend pillanata érkezik el).

D: Szomorú vagy Úrnő, miért aggodalmaskodsz?

“Az idő későre jár gyermekeim, és egy édesanya kérését hozom: engeszteljetek, mert egy fájdalmas esemény vár a népetekre. Veletek imádkozom és közbenjárok értetek: Fiam Jézus nevében megáldom ezt az egyházmegyét, és innen az egész egyházat, az én pápámat. Maradjatok az eukarisztiában jelen lévő Jézus előtt és álljatok közel az Ő irgalmas szeretetéhez, mert Ő megbocsáthatja vétkeiteket és csillapíthatja a rátok váró szenvedéseket. Aggódom értetek szeretett gyermekeim, mert hagytátok, hogy hiába hullassam értetek a könnyeimet.

Fogadjátok el ezeket a könnyeket most, mert ez a vigasztalás olaja és megédesíti a keserűséget, amely Istentől el akar távolítani benneteket. Imádkozzatok, és ne mondjatok rosszat, mert veletek leszek és tanúságot teszek a jelenlétemről Mandúriában. A közeli viszontlátásra.”

2000. március 3.
 
 
 
Jézus Mester ezúttal egy különlegesen nyugodt pilla­natban szólít meg. Éppen a háztartási teendőimet vég­zem.
 
J. „Béke veled! Leányom, könnyű akkor imádkoznod és áldozatokat felajánlanod, amikor nyugodt vagy és de­rűs, de mihelyst valamilyen nehézség támad, rögtön elke­seredsz, panaszkodsz és sírsz. Azt hiszed, ilyen viselke­dést várok tőled?”
 
D. „Sajnálom, Uram!”
 
/ „Az az igazság, hogy túl sokat rágódsz azon, vajon miféle fájdalmak várnak még rád! Jobban kell hinned a küldetésedben, amit rád bíztam, és lázadozás, szitkozódás nélkül teljesítened! Változz meg, leányom!
 
Teljes erődből próbálj meg másmilyen lenni! Ismét­lem, hogy azok számára, akik az utadba állnak, megveté­semet tartogatom, és bár ezt olvasom szívedben: „az el­lenségeim egyre erősebbek és dühösebbek”, Én újra arra kérlek: ne védekezz! A támadások számukra pusztulást, számodra azonban megújulást és friss lendületet hoznak, mert az Én erőm begyógyítja sebeidet. Próbálj, leányom, mind magasabbra törni, és a kehely egyre kevésbé lesz keserű!
 
Itt hagyom neked áldásomat! Maradj bennem!”
 
 
 
2000. március 6.
 
 
 
Miután végigmondtam a napi imádságomat, spon­tán imával folytatom. Ahogy a párnára hajtom fejem, megpillantom a Mestert, és teljesen elbűvölve csodálom!
 
Ragyogó szemei magukkal ragadják lelkemet, és olyan szeretetet ébresztenek bennem, hogy azt már alig bírom visszafogni. Én látom Őt, Ő pedig látja az én fo­lyamatos bizonyságtételemet, melyet, bár napról-napra nehezebb, még mindig a világnak ajánlok, saját ma­gammal együtt.
 
J. „Leányom, pusztítsd el szereteteddel és ifjúi áldoza­toddal a gyűlölet végtelen tengerét, amely már minden­ütt elhatalmasodott! Nézd, minden áldott nap magukhoz veszik a Szeretet Áldozatát, és miközben fényemmel és ajándékaimmal próbálom magammal ragadni a lelkűket, ők hidegek és ellenségesek maradnak. Bizony mondom, nincs szörnyűbb csapás ennél a változatlan, elutasító ma­gatartásnál!
 
Az emberek azzal áltatják magukat, hogy elegendő a vallásosság látszatát kelteni, és olyan jelenléttel megtölte­ni a Szentélyeket, amely az anyagi szükségleteknek eleget tesz.
 
Én viszont arra hívlak titeket: lépjetek túl a múlt hibá­in, és térjetek őszintén vissza hozzám, hogy Én művelhes­sem kertjeiteket!
 
Rajta, ne makacskodjatok! Te is, lelkem, őrizd szívedet az egyszerűség átriumában, mert Én így akarom, és te tu­dod, hogy érdemes elfogadni akaratomat! Hát kérhetnék tőled olyat, rózsaszálam, ami nem a te lelki egészségedet szolgálná?”
 
D. „Szeretném, ha lelkem kiszabadulna a kényelmes il­lúziók sírkamrájából, és csak a Te szavaiddal táplálkoz­hatna, s elűzhetném azt a szomorú érzést, hogy nincs szükséged rám!”
 
/ „Tégy egy új és még erősebb felajánlást Istennek, és tudj elfogadni minden egyes morzsát, amit neked ajándé­kozok, hogy újra örömöt lelj a szolgálatomban! Nézd a te Jézusodat!”
 
D. „Köszönöm, hogy betértél a sátramba! Nagyon saj­nálom, ha a lábad megbotlott valamiben, ami nem volt a helyén!”
 
/. „Próbálj nagyobb rendet rakni, az üvöltözésre vála­szolj a csenddel, amely segít, hogy megfigyeld a legmélyebb dolgokat, és kijavítsd a szavakat, amelyek elferdítik azt, amit valójában mondani szeretnél!
 
Ami a körülötted zajló eseményeket illeti, tégy le min­dent az Én kezembe, növekedj, és erősödj, virágom, mert a szenvedés emléke nem feledteti majd veled, hogy az Enyém vagy, és ezután is az Enyém kell, hogy legyél!
 
Légy éber! Maradj meg a Békémben!”
 
 
 
2000. március 13.
 
 
 
Úgy érzem, teljesen betemetett a fájdalom. Az egész testemet mardossa a szenvedés, de a lelkemben béke van.
 
Már teljesen összeroskadok a fájdalom súlya alatt, amikor hirtelen fény ragyogja be a szoba legapróbb sö­tét csücskét is. Az ágyam fejénél egy átjáró nyílik, amely­ben egy kis lépcsőt pillantok meg.
 
Újra átélem a már jól ismert mennyei érzést, még mi­előtt felfognám, mi is történik. Az édes Úrnő: az Isten­anya mosolya – mely olyan, mint egy lágy dallam – pá­ratlan erővel tölti be a szívemet! Nem tudok mást mon­dani, amikor az ő boldogságos arcáról mesélek; jelenlé­te által a Szentlélek tüze járja át a lelkeket, s így azt mondhatom, hogy a Szent Szűz az Úr páratlan közelsé­gét ajándékozza nekünk.
 
 
 
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
 
Leányom, azért jöttem, hogy visszaadjam neked a re­ményt!
 
(Ekkor a Szűzanya lehunyja a szemét, és összekul­csolja a keblén a kezeit. Hallom, hogy imádkozik. Hirte­len hatalmas fényesség: millió aranysugár árad a szo­bába az ajtón át, amelyen az imént belépett.)
 
Vigasztald meg Jézusom Eukarisztikus Szívét, és ta­nítsd testvéreidnek, akiket az Úr vezérel utadba, hogy végtelenül fontos Szentségéhez közeledni: alázatosan és tisztelettel, engesztelő szándékkal.
 
Amikor nagy szeretettel azt kértük tőletek, hogy az Ol­tárhoz járulva ne kézbe fogadjátok az Égből alászállott Élő Kenyeret, akkor figyelmeztetni akartunk benneteket, hogy nagyon óvakodjatok a súlyos lopásoktól, amelyeket a Sátán követei kieszelnek.
 
Sokan továbbra is vitatkoztak és harcoltak kérésem el­len, ennek következtében nagy zavarodás támadt.
 
Ó, kedves leányom, ha tudnád, hány gyalázatot kell el­viselnie Jézusnak sok kemény szívű ember miatt! Kérlek benneteket, őrködjetek az Oltáriszentség kiosztása alatt; Én magam a pap oldalán állok majd, mert azt szeretném, ha imádnátok a Fiamat, és tovább növekednétek a kegye­lemben.
 
Ujjongj, leányom, mert a világ meglátja majd Isten Ir­galmát, ahogy eddig még soha!
 
Ezekekről a napokról megemlékeznek majd a száza­dok! Légy erős!
 
Megáldalak, anyai áldásommal!”
 
 
 
2000. március 17.
 
 
 
Fidemile látogat meg. Kezében színarany kelyhet tart, melyből majdnem kicsordulnak az élénkpiros, fénylő vércseppek. Fehér ruhát visel, öv nélkül.
 
 
 
F. „Béke veled, Isten követe!”
 
D. „Örömmel fogadom a békét, amelyet nekem kí­nálsz!”
 
F. „íme, virágba borult Izrael Olajfájának nagy Üzene­te, melyet az Úr rád bízott! Az Anya szíve már begyűjti az első gyümölcsöket, amelyeket munkája termett. A népet ismét Isten népének hívják majd, és az angyalok nem bú­sulnak többé, mert az emberek visszatérnek a becsület­hez és az igazsághoz.
 
Az ateizmus napjai meg vannak számlálva. Hamarosan újra a virágkorát éli majd a hit, s akkor Isten Báránya váratlanul kitárja a kaput, és béke tölti majd be a szíveket. Az Egyházban újra napsütötte tavasz lesz.”
 
D. „Akkor hát nem volt felesleges az a sok-sok könny, amit hullattam!”
 
F. „A te vértanúságod egy kifürkészhetetlen terv! Kislányom, húgom, új, még nehezebb próbák várnak rád, mert a Sátán engedélyt kapott rá, hogy tovább gyötörjön, de add a kezedet, és maradj meg szilárdan a hitedben!
 
Én melletted vagyok, és a Szeplőtelen Szűz segíti bizonyságtételedet!
 
Nem feledik majd az Égben, milyen áldozatokat hoztál Krisztus Urunk, a Szentségi Szeretet győzelméért!”
 
D. Édes Fidemile, csókold meg helyettem a Szentlelket, és mondd el a Háromságos Szeretetnek, hogy igent mondok. Eltűnök majd Istenben, hisz Őbenne teljes értelmet nyer a szenvedés és a gyötrelem, és örömhimnusszá változik számomra!”
 
F. „Te „tüzes kardot” kaptál az Égtől; a népek pedig már várják a Lélek Szentséges Jegyesének kenetét! Szólítsd meg Isten követeit, és mondd nekik, hogy emlékezzenek a Szent Rend nagyságára, amelyben részesültek! Boldogok azok a szent papok, akik az önfeláldozásban és a szolgálatban hasonlóak lesznek a Bárányhoz.
 
Imádkozzunk együtt!
 
(Az ima után eltűnik.)
 
 
 
2000. március 23.
 
 
 
Hatalmas béke tölti be a szívemet. Ez jelzi, hogy hamarosan eljön hozzám Isten Anyja. Látogatását a szokásos három villám előzi meg.
 
 
 
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
 
Drágáim, köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!
 
 
 
Ebben a különleges időszakban arra kérlek bennete­ket, hogy ajánljátok Istennek böjtöléseteket, mert a világ­nak nagy szüksége van rá! A böjt képes távol tartani a bajt: akár testi, akár lelki jellegű. Gyermekeim, nekem elég lesz tizenkét óra jókedvű önmegtartóztatás a két nap he­lyett, amelyet a múltban kijelöltem (szerda és péntek), így emlékezni fogtok a tizenkét csillagra, amelyet a feje­men viselek.
 
Kicsinyeim, szeretném, ha megértenétek, milyen érté­kes segítséget nyújt számotokra a böjt. Nem csak azt ké­rem, hogy kenyéren és vízen éljetek… Minden beteg gyermekem ajánlja Fiamnak a szenvedését, alázatosan el­fogadva Isten akaratát.
 
Azt is szeretném, ha nagyobb jelentőséget tulajdoníta­nátok az imának. De ez, gyermekeim, csak akkor lehetsé­ges, ha majd megszeretitek a csendet, és ellenálltok a könnyelmű ítélet kísértésének!
 
Azért is jöttem, hogy emlékeztesselek benneteket: jár­jatok a hit fényében; mert hit nélkül minden cselekedet hatástalan marad! Egyesítsétek áldozataitokat az Én kön­nyeimmel, Jézus Krisztus drága Vérével, és a „Fehér Már­tír” (a Pápa) szenvedésével, mindazok érdekében, akik már nem hisznek! Hit nélkül élni annyi, mint már itt, a földön elmerülni a Pokol lángjaiban!
 
Értsétek meg, hogy nagyon fáj a szívem, amikor elfelej­titek, hogy győzni fogok!!!
 
Megáldalak benneteket anyai áldásommal, hogy ön­magatokról lemondva, minden nap az Én jelenlétem jelei lehessetek.
 
Én megismertetem a világgal az Eukarisztikus Engesztelés Mozgalmát, amelyet az Úr rám bízott, és mindenütt el fog terjedni, ha ezután is hűséges lesz hozzám!
 
Építsétek a Békét! Hamarosan találkozunk!
 
Várlak benneteket 23-án, a nekem szentelt napon!
 
 
 
 
 
2000. március 25.
 
 
 
Mint minden évben ezen a napon, most is egy különleges üzenetet kapok. Ezt az üzenetet azonban nem fedhetem fel, mivel teljesen személyes jellegű.
 
 
 
2000. március 30.
 
 
 
Dél felé a konyhába megyek, hogy előkészítsek né­hány dolgot az ebédünkhöz, és közben az Úr Könyörületességén elmélkedek, aki, mint egy jó Apa, semmit sem tagad meg tőlünk, amire szükségünk van.
 
Ahogy a szoba felé fordulok, amelyben egy kis kápol­nát alakítottunk ki egy válaszfal segítségével (amely tényleg csak elválaszt, de nem kettéoszt, friss virágok il­lata csapja meg az orrom, és teljesen magával ragadja a lelkemet. Ahogy meghallom a Mester hangját, kitör belő­lem az ujjongás.
 
 
 
J. Jöjj, jöjj, kedvesem! Leányom, húgom, mátkám, azért jövök hozzád, hogy megpihenjek, és te megvigasz­talj! Ha tudnád, mennyire keserű a Szívem a sok Nekem Szentelt férfi és nő hűtlensége miatt, szüntelen csak sír­nál!”
 
D. „Ó, Jézus Mester, nyomorult szívem lángol a szere­lemtől! Hogy tudnálak megvigasztalni ezen a napon?”
 
J. „Foglalkozz Velem, hagyd most a nővéreidet!
 
Jöjj, mert kedvesebb a fohász, ha az számodra nehe­zebb! Ebben az órában a te kertedet választottam mene­dékül! Mentsünk meg három lelket, akik a kárhozatba ro­hannak, és valójában nem érdemelnék meg jóságomat!”
 
D. „Édes Uram, én Hozzád zengem énekem ezen a na­pon, mert úgy döntöttél: megmented őket!”
 
/. „Te a tanúm vagy: ki akarom szabadítani őket hálóik­ból, láncaikból! Mondd utánam: legyen!”
 
D. „Legyen!”
 
J. .Jóakaratom emlékéül maradjon itt veled az illatom! Örvendezz, kedvesem!”
 
D. „Hányan várják még, hogy Szent Szíved megérintse őket, és megszabaduljanak a gonosztól, hogy végre a keb­ledre borulhassanak, Uram!”
 
/. „Meg van írva, jegyesem: „Az Úr nem várat magára, és nem könyörül a kegyetleneken, amíg nem szaggatta szét veséiket, és nem bosszulta meg magát a nemzete­kért; amíg nem tépte ki a földből az erőszakosakat, és nem törte össze az igazságtalanok jogarát121! Elmélkedj!”
 
D. „De Te, Szerelmem, nem törődsz ezzel, és még mindig kegyes, gyengéd és irgalmas vagy velünk! Hagyd, Kedvesem, hogy megismerjenek a földön az emberek, és mindenki ráébredjen, hogy te vagy az Igazság Olajfája és az örök szövetség Báránya!”
 
J. „Imádkozz, és hozz áldozatokat, hogy a lelkek ne ke­ressék rajtam kívül az boldogságukat; és a szavak, amelye­ket rád bízok, felébresszék a népekben a vágyat, hogy En­gem dicsőítsenek! Azt akarom, hogy lángként emészd el magadat, miközben a lelkek felett őrködsz!
 
Maradj bennem! Béke veled!”
 
 
 
 
 
121 Sir. 35, 22-23.

2000. február 7.

 
 
 
Késő éjszaka van, s én egyedül engesztelő virrasztást tartok.
 
 
 
J. „Kedves mátkám, légy áldott!”
 
D. „Ó, édes Uram, imádunk Téged!”
 
J. „Azért jövök, hogy megmutassam neked Szeretete­met és végtelen gyengédségemet! Azért jövök, hogy te visszahívhasd az embereket, mindenkit, különösen „a becstelenség munkásait!”! A Kinyilatkoztatott Bölcsességgel kiáltok „SOS-t” mindazoknak, akik a sötétségbe és a homályba akarták börtönözni magukat!
 
Leányom, buzdítsd arra az embereket, hogy utasítsák vissza tudatosan mindazt, ami lerombolhatja barátságu­kat a megtestesült Istennel, aki hozzád szól és feltárja előtted irgalmas Jóságát!”
 
D. Jézusom, a gyengéd szeretet Mestere, imádkozni fogok, hogy az emberek ellenkezése engesztelő himnusszá változzon!”
 
J. „Úgy legyen! Maradj Bennem! Később visszatérek hozzád azokért a lelkekért, akik a királyi palotáim lettek, s akikben megpihenhetek!”
 
 
 
2000. február 12.
 
 
 
Az egész testem olyan, mintha egy tövises csipkebo­korban vergődne. Nincs olyan része, amely ne fájna.
 
Édes, drága Uram, én Neked ajánlom szenvedései­met, elégtételképpen minden bűnömért és az egész em­beriség bűneiért! Kérlek, fogadd el őket túláradó irgal­madban, és adj nekem egyenes, tiszta lelket! Dicsőség neked, Uram és Megváltóm!
 
Hirtelen előttem terem Jézus.
 
J. „Eljöttem hozzád, lelkem! Vigasztalj meg úgy, hogy gyakran ajánlod Nekem szenvedésedet!”
 
D. „Milyen szomorú vagy, Uram!”
 
J. „Szívem a fájdalom szakadéka; annyi teremtmény rohan a vesztébe Szent Nevemet káromolva és átkozva! Neked a hasznodra válik, ha felajánlod, amit csak tudsz! Legalább te ne térj el előírásaimtól!”
 
D. „Nem vagyok benne biztos, hogy eleget tudok szen­vedni! Néha fellázadok, és nagy-nagy űrt érzek a szívem­ben!”
 
J. „Leányom, ezután, ha nem tudod örömmel hozzám emelni szenvedésedet, jöjj közelebb Szívemhez118, és el­mélkedj! Én meglátogatlak majd mennyei Kegyelmem­mel, és érezni fogod, ahogyan megerősítem akaratodat, hogy folytathasd a megkezdett küldetést!”
 
D. (Miközben hallgatom, egy pillanatra elszomorodok.)
 
J. „Miért keseregsz, édes, kicsi jegyesem? Jöjj, és ne en­gedd, hogy az ellenség megnyerje a háborút a mű ellen, amelyet bizonyságtételeddel megvalósítasz! Jöjj!”
 
D. „Vedd el szívemet, Uram, és helyezd a Te Szentséges Szívedbe!”
 
 
 
(Rögtön ezután álomba merülök. Ezzel minden véget ér.)
 
 
 
118 az Oltáriszentséghez
 
 
 
2000. február 16.
 
 
 
Egyedül imádkozom, amikor a három fénygömb jel­zi, hogy fel kell készülnöm a Mennyei Úrnő fogadására. A Szűzanya ezúttal Szent Mihály Arkangyallal együtt je­lenik meg. Az Angyal Tőle balra áll, valamivel hátrébb.
 
 
 
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
 
Leányom, gyerünk, éledj fel ebből a bizalmatlan, le­mondó állapotból! Éppen ez az az idő, amelyet oly sok próféta és szent megálmodott!119 Arra kérlek, tarts ki az imádságban és az áldozatos munkában, mert az Atya terve valósul meg manduriai Jelenésemen át!
 
Kevesen, nagyon kevesen értették meg, és fogadták el, hogy eljöttem erre az áldott földdarabra, s ezért sokan elbátortalanodtak! Nézd, leányom, neked nem szabad el­hervadnod, hiszen te látsz Engem, és hallod anyai szavai­mat! Az Oltáriszentség Szüze nem fog elhagyni bennete­ket, gyermekeim! Ajánljátok a megaláztatásokat, amelye­ket átéltek, Isteni Fiamnak, hogy megszabaduljatok attól az őrült zavarodástól, amely a földön úrrá lett! A Nemzeted súlyos bűnnel szennyezi be magát, ha felforgatja majd a család természetes rendjét!
 
Már beszéltem neked arról, hogy egy különleges csa­pástól mentelek majd meg titeket, de az ember nem akar többé együttműködni Istennel, ezért hamarosan kitör az Úr haragja. A manduriai Jelenésem, melyet a „legvitathatóbbnak” mondanak, nagy dicsőséget fog szerezni az Atya Szívének az által az engesztelés által, amely a kis kápolná­ból emelkedik majd az Égre! Én meg szeretném menteni Olaszországot és a világot! Maradj meg Isten békéjében, kislányom!”
 
D. „Viszontlátásra, édes Anyukám!”
 
 
 
119 előre látott és megízlelt
 
 
 
2000. február. 23.
 
 
 
Mint gyakran megesik, most is három fény előzi meg az Úrnőt. Közben érzem, hogy szívemben egyre jobban fellobban a szeretet lángja. Rám mosolyog, és üdvözöl.
 
 
 
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
 
D. „Mindörökké dicsértessék!”
 
(Kezébe veszi a Rózsafüzéren lévő feszületet, és megértem, hogy meg kell jelölnöm magam a kereszttel, ahogyan mindig is tanította.)
 
„Drága gyermekeim, ma elsősorban azt szeretném, ha együtt imádkoznánk egy olyan szándék megvalósulásá­ért, amely nagyon fontos nekem: mégpedig az Eukarisztikus Engesztelésről szóló Üzenet terjedéséért!
 
Drágáim, ezekben a napokban a Sátán bőszülten tá­mad e helyre és mindazokra, akiket Tervem megvalósítá­sára hívtam: a lustaság és a közönyösség által. Ő, a hazug­ság és a szemfényvesztés fejedelme a kétségbeesés szaka­déka felé akar csalogatni benneteket!
 
Gyermekeim, imádkozzatok kitartóbban: a többit majd Mi Ketten: Én és Jézus Fiam elintézzük. Még most is azt kérem: újuljatok meg, és fogadjátok el az utat, ame­lyet az Atya kijelölt számotokra!”
 
(Ekkor a Szűzanya felemeli karjait, és felém nyújtja őket. Lehunyja a szemét, és imádkozni kezd, leírhatatlanul szép mozdulattal. Eltelik néhány másodperc, és én még mindig megrendülve nézem.)
 
„Lény nyugodt! Még ha el is kellene hagynod ezt a he­lyet120, én mindig, mindenüvé elviszem neked Üzenete­met – a kijelölt napig. Közeleg egy nagyon értékes kegyel­mi időszak: a Nagyböjt. Ne mondjátok, hogy lehetetlen időt szakítani rá! Közületek sokaknak akár az utolsó is le­het! Találjatok rá újra a lélek mosolyára! Tisztuljatok örömmel, gyermekeim! Menjetek Isten békéjében, és ne feledjétek, hogy nagy dolgokat teszek ezen a helyen!”
 
(Ezzel véget ér a nyilvános jelenés.)
 
 
 
120 akkor is, ha minden nap sokan megátkozzák és el akarják zavarni Debórát szülőfalujából
 
 
 
2000. február 28.
 
 
 
Otthon imádkozom, a ház egyik sarkában, ahol egy kis kápolnarészt alakítottunk ki. Hirtelen meghallom szívemben a Mester határozott hangját: olyan, mint egy szerelmes üdvözlet.
 
J. „Kedvesem, már vártalak, mert végtelenül szomja­zom a lelkekre! Légy áldott, kiválasztott lélek, te határta­lan nyomorúság! Végy körül dicséreteddel!”
 
D. „Igen, az vagyok, Uram! Egy kenyérmorzsa, akit fel­emeltél! Édesen a fülembe súgtad: „Engedd, hogy meg­egyelek!” Bocsáss meg Uram, ha a válaszom nem volt nagylelkű!”
 
J. „Annyi ideig vártam lelkeket, akik nem válaszoltak úgy, mint te! Miért kínzód még mindig a kis szívedet az­zal, hogy feleslegesnek tartod magadat? Valójában te az Én erőmmel vagy felruházva, és Én választottam számod­ra – elválaszthatatlan társként – a magányt!
 
Te kihúzod Szívemből a keserű tőrt, amelyet annyian belém döfnek, mikor elutasítják megszentelő akaratomat.
 
Hányan leköpnek azok közül is, akik egész életük­ben arra használják szőlőmet, hogy magukat táplálják vele!
 
Te látod, Debórám, hogy meggyötörték Szívemet az emberek, de azt is tudod, hogy annyira szeretem őket, hogy még most is képes vagyok megkötözni magamat és a rabjuk lenni. És jóval nehezebb ez a rabság, amely az el­hagyott Tabernákulumban vár rám, mint az, amelyet egy­kor el kellett viselnem, amikor elítéltek. Ma jóval na­gyobb szenvedést kell átélnem: a lelkek közönyösségét!”
 
D. „Drága Jézusom, ha legalább biztosan tudnám, hogy küldetésem egy kicsit megédesíti kesém szádat, ak­kor én…” (közbevág)
 
J. „Állj meg, és ne folytasd, mert még mindig az önszeretet homályosítja el látásodat, ifjú leányom! Pedig jól tu­dod, hogy amit az Én Nevemben teszel, nem a te szeszé­lyed, hiszen Én adtam neked küldetést, amely nagy meg­becsülést hoz majd a Szentháromságnak! Miért nem hi­szed el még mindig, hogy az Én kegyelmem kísér uta­don?”
 
D. „Ölelj magadhoz, mert ha kételkedem, félő, hogy a kísértés szakadékába zuhanok! Segíts! Szabadíts meg tőle!”
 
J. „Leányom, imádkozz, hogy megmenekülj ezektől a sugalmazásoktól, amelyek a Sátántól erednek! Szegény kislányom, aki a megpróbáltatások csendjében elnyered bizalmamat! Éld meg a te pusztai magányodat azzal a méltósággal, amit Tőlem kaptál, és hallgasd a te Urad hangját, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy feltűn­jön a láthatáron üdvösségetek!
 
Maradj bennem, és soha ne félj! Soha! Soha!”

2000. január 2.

Az utóbbi napok után ma végre megint mélységes nyugalom töltötte be a szívemet. Az Istennek akartam ajánlani minden fájdalmamat, amit a lelkek noszoga­tása közben érzek, és most már úgy hiszem, hogy Ő uj­jongva fogadja mindazt – bármilyen kis dolog is – amit képesek vagyunk Neki ajándékozni. Miközben gyengesé­gem megérzi jelenlétének súlyát ebben az üdvhozó kül­detésben, teljesen magával ragad Jézus tündöklő arcá­nak közelsége.
„Kedvesem, a felajánlásod pillanatában Én, a Szentséges, selyemkelmét terítettem113 azok lábához, akiket meg­nyertél Nekem! Drága lelkem, íme: amit ültettél, szünet nélkül terem. Én a legnagyobb szenvedéseid idején szü­retelek. Te szeretni akartál Engem, s ezért mennyei édes­séggel ajándékoztalak meg, de te nem bírtál ennyi kincset csak magadnak megtartani! Anyai hangon folyton hívod és visszahívod azokat, akiknek már csupán halvány emlé­kük van rólam!
Megáldalak! Az Atya és a Vigasztaló Szentlélek megál­danak, amikor benned rejtőzöm el, s te felfedsz114 Engem a teremtmények előtt, hogy visszahódítsd őket Nekem!
Leányom, jegyesem: bátorság! Légy bátor, hogy ne láss mást magad előtt, csakis az Én Keresztemet! Tűrj, emészd el magad a tűrésben, s alázkodj meg olyannyira, hogy fo­gadd vissza, aki téged elárult! Járj a kedvemben azzal, hogy osztozol a gyötrelemben, amit átélek!”
D. „Édes, édes Mesterem! Vedd ezt a haszontalan szol­gálót és öleld magadhoz a lelkeket, akik a közvetítésem­mel visszatérnek majd hozzád!”
/. „Szép vagy, mátkám, mert nem kerestél más külde­tést, mint hogy megfeszülj a Keresztemen, és megvigasztald a Szent Szüzet! Téged a Szívem legmélyén őrizlek, szívd hát magadba tüzet, és ne legyen más gondod, mint hogy vezekelj! Én rajtad keresztül mindenkit befogadok Szívembe!”
D. „Bódíts el, Uram! Legyünk egyek!”
J. „Hagyd, hogy azt tegyem, amit jónak látok! Ne siess, mert Mestered gyöngyökké változtatja majd erőfeszítése­idet! Én értékessé teszem apró tetteidet, és azok lelkeket hoznak nekem! Lelkeket! Lelkeket! Várj Engem! Biza­kodj, mert a szeretet mindent átalakít! Maradj meg a bé­kémben, és írd le a jelemet!”

113 úgy, ahogy olajbogyószüretkor a fa alá
114 megismertetsz az emberekkel

2000. január 6.

Egyéni imám közben látogat meg Jézus.
J. „Leányom, te tudod, miért jövök hozzád?”
D. „Mert nyomorult vagyok, Jézusom!”
J. „Mert mások nem ilyen nagylelkűek! Vedd a tövisko­ronámat és mondj köszönetet az Irgalmamért, amelyet a lelkedre kiárasztok, mert meg vagyok elégedve veled!”
D. „Ó, add, hogy elmélyüljön a hitem, és soha ne tehessem ki Nevedet nyilvános ócsárlásnak! Csak arra vá­rok, hogy megtegyem, amire kérsz!”
J. „Azt akarom, hogy egyre inkább semmi legyél! Azt akarom, hogy a lehető legtöbbet add nekem; én pedig betöltőm minden hiányosságodat!
Tedd meg! Tedd meg azokért a papokért, akik megsebzik kezeimet! Tedd meg a szerzetesekért, akik tőrt döfnek szívembe! Végül pedig tedd meg minden világi személyért, akik halálra gyötrik testemet! Hozd vissza hozzám követeimet, akik a legborzasztóbb módon sérte­nek Engem! Ments meg felszentelt lelkeket, akiket Én vá­lasztottam ki arra, hogy kegyelmi ajándékaimat szétosszák a földön! Ma arra kérlek, vezekelj a szüzességi foga­dalomért! Hányan, de hányan nem tisztelik többé! Te fe­lelős vagy azért, ha elvesznek!”
D. „Mindent megteszek, édes Uram! Ne hagyd, hogy elvesszenek a Te kedves választottaid!”
J. „És ha úgy kellene élniük, mint a halottaknak? Akkor is felajánlanád magad értük?”
D. „Amit te kijelölsz számomra, az úgy van jól!”
J „Egyre nagyobb áldozatokat kérek majd tőled!”
D. „Rendben van, elfogadom!”
J „Olyanokat, amelyek csiszolgatják jellemedet!”
D. „Atyádnak ajánlom majd őket!”
J. „Kislányom, ha a te kertedbe érek, megpihenek! Ne kérj tőlem semmit, mert szeretném meghallgattatni veled énekemet!”
(Ezzel minden véget ér.)

2000. január 12.

Néhány, szinte azt mondhatnám, titokzatos szenve­dés lehetővé teszi számomra, hogy teljesen az Úrnak ajándékozzam magamat. Miközben elhaladok Jézus, a Kinyilatkoztatás Királyának képmása előtt, és rápillan­tok beszédes könnyeire, elérzékenyülök. Abban a pilla­natban, hogy finoman fejét hajtok előtte, megszólal.

J. „Imádj, és engesztelj ki Engem! Szenvedek, szenvedek, szenvedek! Isteni Személyemnek minden egyes na­pon különböző súlyos sértéseket kell elviselnie! Kevesen vannak, akik ezek után képesek megvigasztalni!”
D. „Én megteszem, amit kérsz!”
J, „Akkor hát kövess!”
D. „Hová, édes Uram?” (Ezután semmit sem hallok, aztán, valamivel később…)
J. „Kövess Engem! Az úton könnyen találkozhatsz Szentséges Édesanyámmal! Munkálkodik, mert a Mi Két Szentséges Szívünk hamarosan győzni fog!”
D. „Bocsáss meg, ha győzni fogtok, akkor mi dolga van még?”
J. „Ha felbírnád fogni, milyen fáradhatatlanul dolgo­zik Anyám, hogy visszaadja a lelkek méltóságát, szégyell­nél ilyen kérdést feltenni! Ó, mennyire szeretem Őt!”
D. „Az Úrnő azért küzd, hogy a sötétségbe süllyedt lel­kek még időben rátaláljanak az útra!!!”
J. Hát persze!” (Ekkor nagyon kedvesen néz rám.) Ó, mily édesség nekem az Én Anyukám! Megszakad a Szíve, amikor azt látja, hogy Engem még mindig elutasítanak, megfeszítenek, elhagynak! Tiszteld Őt! Ő a tökéletes Társmegváltó! Neked is róla kell példát venned! Soha ne feledd, amire kértelek! A hűséges szolga számára nem lé­teznek akadályok! Érted?”
D. „Ha lábam akadályba ütközik, segítesz majd átlépni rajta?”
J. „Örülj a mártírságnak, ami rád vár: ne félj tőle!”
D. „Engedd, hogy teljesen elszakadjak a földtől!”
J. „Most még csak lélekben teheted!”
D. „Csak így akarod?”
J. „Azt hiszed, ez kevés? Maradj meg a békében, és foly­tasd az imát!”

2000. január 15.

Élénk fény kezd terjedni a szobában, s akkora béke árad belőle, hogy pillanatok alatt felüdíti a fáradt em­beri szívet! Az Úrnő az: három villámlás jelzi érkezését!

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Leányom, azt szeretném, ha az emberek szívében béke lenne! Ezért eljöttem, hogy megkérjelek benneteket, nyissátok ki kapuitokat, nyíljatok meg bizalommal előt­tem! De ahhoz, hogy ezt meglehessétek, szükség van a Gyónásra is, amely az igazság felé terel benneteket!
Azt szeretném, ha a döntésetek megvalósításában ki­tartóbbak lennétek! Amikor valaki elkezd Jézusban járni, nem szabad kételkednie abban, hogy amikor eljön az imádság ideje, Isten várja őt! Azért könyörgök hozzád, hogy előbb a családokban, aztán Művemben is neveljétek a lelkeket az imádságra!
Én mellettetek vagyok, és örömmel dolgozom, hogy minden nép megismerhesse ezt a hatalmas Üzenetet! Ne makacskodjatok, mert ismétlem: senki sem mondhatja, hogy az Úr akaratában van, ha nem tiszteli az Ő atyai taná­csait!”
D. „Anyám, segíts nekünk! Szoríts magadhoz bennün­ket!”
„Én mindnyájatokat a keblemre ölellek, de engedjétek meg, hogy imáért, áldozatokért és türelemért könyörög­jek hozzátok! Itt hagyom neked illatomat, hogy emlékez­tessen: arra vagy hivatott, hogy rajtam keresztül eljuss az életszentségre! A viszontlátásra!”

(Így ér véget a jelenés.)

2000. január 18.

Imádkozom, miközben egy ragyogó fényt pillantok meg, melyből lassan kirajzolódik az Úrnő alakja. Egy lépcsőn jön lefelé, amely úgy ragyog, mintha gyémánt­ból volna kirakva. Ahogy közeledik, már ki tudom ven­ni fénylő lábacskáit, melyek olyan picik, hogy nem le­hetnek nagyobbak 35-ösnél. Letérdelek, várva, hogy megszólaljon, és imára kulcsolom kezeimet.

„Hőn szeretett leányom, dicsértessék a Jézus Krisztus!”
„Mindörökké, édes, Mennyei Úrnőm!”
Ma azért jöttem, hogy köszönetet mondjak neked, és általad mindazoknak, akik próbálnak a családi körben vagy bárhol másutt a megbékélés jelei lenni! Azért jöttem Manduria földjére, hogy itt várjam mindazokat, akik a vi­lág minden tájáról eljönnek ide, hogy találkozhassanak Velem! A föld, amelyen annyiszor szóltam hozzád, Isten szeretetével és hatalmával teljes! Ezen a helyen: a kegyel­mek színhelyén segítsetek nekem kiengesztelni Isten jo­gos haragját!
Leányom, ismétlem: az én Getszemánimban a kegye­lem forrására talál az emberiség! Amikor néhányan meg­kérdik majd tőled, miért, válaszold nekik, hogy azért jöt­tem az Égből idáig, mert határtalanul szeretem őket.
Manduria az én Eukarisztiáról szóló üzenetem csilla­ga. Szeretném, ha az olaj éreztetné veletek, mennyire fontos, hogy új életet kezdjetek Jézus, az Eukarisztikus Szeretet segítségével. Áldások folyama száll alá mind­azokra, akik hallgatnak majd megsebzett szívű Édesany­jukra!
Ó, leányom, nem elég megállni az elmélkedésnél; az Üzeneteknek életté kell változniuk! Én könyörögve ké­rem Isteni Fiamat, hogy világosítson meg benneteket! Az Úr ismeri a szívek titkait, tudja, hogy könnyen becsaphat­nak és szomorúságba taszíthatnak benneteket!

 
Azt akarom, hogy meglássátok a Sátán furfangját, ami fiókba záratja veletek Üzeneteimet! Ti mind jól tudjátok, hogy a Sátán a legravaszabb cselekhez folyamodik, hogy eltávolítson benneteket a szent élettől, az önzésbe és a szekularizmusba taszítson benneteket. Ne hagyjátok, hogy becsapjon benneteket!
 
Táplálkozzatok folyton a Szentségekből, váljatok a Szentségi Jézushoz való hűség példaképeivé! Mondjátok el papjaimnak, mennyire szeretné az Édesanya, hogy mindenütt meggyújtsák az eukarisztikus engesztelés Tűz­helyeit!
 
A tenger viharos, nő a zavarodás. Szeressétek a Pápát, hozzatok áldozatokat és böjtöljetek, hogy hamarosan megvalósulhasson a három Egyház egysége! Csókollak benneteket! Viszontlátásra!”
 
D. „Viszontlátásra, Anyám!”
 
 
 
(Eltűnik, és leírhatatlan öröm tölti be a szívemet.)
 
 
 

2000. január 23.

 
 
 
A Szűzanya ezúttal nagyon szomorú. Szemében könnyek csillognak.
 
 
 
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
 
Drága gyermekeim, köszönöm, hogy itt vagytok!115 Ma. az újév első jelenésének napján arra kérlek bennetek, imádkozzatok a család szentségéért! Ti tudjátok, hogy ezen a napon kötöttem egykor szent és tiszta116 házassá­got az igaz Józseffel. Azt szeretném, ha többet imádkoznátok mert számtalan lélek képtelen megszabadulni a Sátán befolyásától, aki csábításaival fogva tartja őket!
 
Kedveseim, én mindenkit hívtam, és ezután is hívni fo­gok, azok érdekében, akik szeretnék, ha Isten vezérelné őket; de ott, ahol ellenállásba ütközöm, semmit sem te­hetek! Szerettem volna, ha megértitek, milyen értékesek is az „Imatűzhelyek”, hisz ezek hatásos fegyverek a bűn semlegesítésében.
 
Nem is sejthetitek, mennyire szereti az Atya a teremt­ményeit, és mi mindent kitalál, hogy az egész emberi nem tanúja lehessen Szeretetének!
 
Sokan közületek ebben a kegyelmi időszakban is ugyanazokat a hibákat követték el, mint eddig, és nem vették figyelembe Üzeneteimet, amelyek meggyógyítják a szívet. Ez nagyon fáj az Én Anyai szívemnek, mert meg­akadályozzátok a megtéréseteket! Ha még mindig veletek maradtam, ez azt jelenti: el akarlak kísérni benneteket az életszentség küszöbéig!
 
A ti tanúságtételetek Istenről és az Egyházról segíteni fog a családoknak, hogy újjáépítsék az egységet!
 
Én felkínálom nektek Anyai Áldásomat, és ha úgy dön­tötök, hogy nem fogadjátok el: hát visszaveszem!
 
Drágáim, hozzatok komoly döntést, és akkor Jézusom megváltoztatja majd a szíveteket! Szeretlek és védelmez­lek benneteket!”
 
 
 
115 Nyolc év után ezen a napon is megengedte a Szűzanya, hogy végig szakadó eső tegye próbára azokat, akik itt a jelenésre várva imádkoztak. A hívek, a betegek, a gyerekek is nagy békében tovább imádkoztak, emelték kéréseiket az Ég felé.
 
116 valóban megesküdtek, de szűzi házasságban éltek
 
 
 

2000. január 25.

 
 
 
A testem és a gondolataim is teljesen elmerültek a hétköznapi munkákban, amikor, bár nem akarom hal­lani, hirtelen felharsan az Úr hangja – a fülemben és a szívemben egyaránt. Hogy ne hallanám Őt, amikor teljesen független akaratomtól? Bárki, aki a kegyelem álla­potában él, értené, hogy ez a szeretetteljes felszólítás egyáltalán nem téveszthető össze az emberi elme saját kezdeményezésével, és még kevésbé a gonosz lelkek játékával.
 
Amikor Ő, a Szentséges Szív ragadja magával az embert, mélységes nyugalom kerít bennünket hatalmá­ba, de néha a fizikai fáradtság tréfát űzhet velünk.
 
A Kegyelem természetfölötti fénnyel tölti be az elmén­ket, de ha a teremtmény figyelmetlen, könnyen elkövet­het kisebb-nagyobb hibákat; a nagy sietségben még az is megeshet, hogy kihagy egy-egy névelőt, névmást, stb.. Ezért, véleményem szerint nagyon fontos, hogy az a lélek, aki az Úr szavait veti papírra, egy pap irányítása alatt álljon, akire teljesen rábízhatja magát, s ezáltal az is elkerülhető, hogy a szöveg figyelmes átolvasás nélkül kerüljön a nyilvánosság elé.
 
Azt mondtam, az ember könnyen lehet figyelmetlen, de persze a gonosz is mindent megtesz, szívesen kelle­metlenkedik, hogy az átírt változat ne hozhasson vi­gaszt az olvasónak. Én tapasztalatból mondhatom, hogy a Mesternek gyakran el kellett zavarnia, vagy el­hallgattatnia, mert beszélgetésünk előtt vagy után min­denféle zaklatással, köpködéssel próbált megzavarni bennünket.
 
Az Istennel való párbeszéd teljesen magával ragadja az ember szívét, és kétség nem f ér hozzá, hogy természet­feletti jelenségről van szó.
 
Akkor hát jöjjön, ami a Legszeretőbb Szív látogatá­sán elhangzott:
 
 
 
J. „Béke veled!”
 
D. „Befogadom békédet! Bocsáss meg Uram, de ép­pen mással…”
 
J. „Néhány nappal ezelőtt arra kértelek, vezekelj a megsértett szüzességi fogadalomért! Ma szeretném mé­lyebben kifejteni ezt a témát!”
 
D. „Várj, Uram! Azonnal!” (Az asztalhoz rohanok, és írni kezdek.)
 
J. „Szeretném, ha megtanulnád azt mondani: az Ég tiszta Úrnője, a szép Úrnő helyett; mert bár a szép szó valóban utal Anyám megjelenésére, nem fejezi ki mélyeb­ben a természetét!
 
Az Én Szentséges Anyám fogantatásától kezdve tökéle­tesen tiszta templom volt, s Én ebben kívántam emberi természetet ölteni. Ennek következtében Ő olyan szép­ségre tett szert, amilyet még emberi szem nem látott, mert magába olvasztotta a tisztaságot és az istenanyaság bölcsességét! Ezzel azt akarom megértetni veletek, hogy a szüzesség nem mindig a tisztaság gyümölcse.117 Valójá­ban egy olyan teremtmény is lehet szűz, aki – féktelen gondolatai miatt – tisztátalanságot izzad.”
 
D. „Sokszor azt hisszük, hogy azok a tiszták, akik nem házasodnak meg!”
 
J. „És rosszul gondoljátok, mert vannak házasok, akik­nek nagyon tiszta a szívük! Ugyanígy, akkor is mindent összezavartok, amikor az Én Szent Anyám Szüzességéről és Szeplőtelenségéről elmélkedtek! A tisztaság a lélek ár­tatlanságát, míg a szüzesség a test érintetlenségét jelenti. Annyi lélek, akit Én hívtam a szőlőmbe munkásnak, tisz­tátalan, mert az értelme és a büszkesége elhomályosította előtte annak fontosságát, hogy az Én drága kertem, lepe­csételt forrásom maradjon! Ugyanakkor a házasokhoz is szólok: ne hagyják, hogy életükben a kéjsóvárság és az er­kölcstelenség legyen az úr! Isten szereti a tiszta szívűeket, mert ők mindent megragadnak a hit szemével!”
 
D. „De akkor ki tiszta valójában?”
 
J. „Leányom, a tiszta ember az, aki mindent az Úr előtt tesz!”
 
D. „Bocsáss meg, de még mindig nem értem!”
 
J. „Aki mindig úgy cselekszik, mintha az egész Menny­ország tanúja volna tetteinek. Aki nem így gondolkozik: „Ki tudja meg, ha senki sem látja?”. Aki nem leli örömét olyasmiben, ami nem a lélek épülését szolgálja. Aki nem hagyja, hogy úgy rágja szét lelkét a bűnös gondolat, mint a szú a fát. Aki nem akarja magát olyasmivel megrontani, ami nem tetszik Istennek és az Ő Angyalainak! Én azt sze­retném, ha ifjúi ajándékodban helye lenne egy különle­ges felajánlásnak!”
 
D. „Milyen felajánlásról beszélsz, Uram?”
 
J. „Ez titok marad, melyet mindketten szívünkbe pe­csételünk majd! Ezután is vezekelj fáradhatatlanul azért a különösen nagy sebért, amely az Én felszentelt papjaim szívén esett! De most fogadd szívedbe Békémet! Maradj meg a Szeretetemben, és rajzold le a jelemet!”
 
 
 
 
 
117  a szüzesség nem mindig a tisztaság szinonimája
 
 
 

2000. január 30.

 
 
 
Egyedül imádkozom, amikor megjelenik előttem a Szentséges Szűz Mária.
 
 
 
„Leányom, Anyai Szívem minden szeretetével arra biz­tatlak téged, hogy tarts ki, és maradj hűséges az önfelajánlásban, amelyet Istennek tettél! A Sátán nagyon ra­vasz, és azokat a gyermekeket támadja leginkább, akik azt hiszik, nincs szükségük tanácsokra, mert túlságosan bíz­nak magukban!
 
Kislányom, légy résen, és amennyire csak tőled telik, biztasd az embereket, hogy mondjanak ellent a bűnnek! Ma a bűn már mindenfelé elharapódzott, a szívetek mé­lyébe is befészkelte magát. Kérd az embereket, hogy vá­lasszák Istent, fogadják el a Keresztet, amelyet Ő, a Könyörületes küld, és változtassanak életvitelükön!
 
Velem nem nehéz változtatni egy bűnös élet rossz szo­kásain! A Sátán megpróbálja hazugsággal és pletykákkal összezavarni az embereket, de én békét tudok adni mind­azoknak, akik követnek majd engem! Már annyian elárultak, akik csak szájukkal követtek, és csupán látszólag tértek meg! Azt szeretném, ha nem késlekednétek elismerni hiányosságaitokat, hibáitokat, bűneiteket: mert Isten kész a megbocsátásra!
 
Mindazokra, akik eltávolodnak az Úr Törvényétől, nem vár más, csak szenvedés! Horgonyozzátok le maga­tokat Szent Rózsafüzéremmel és Fiam, Jézus Krisztus táp­lálékával, az Eukarisztiával, melyet kegyelmi állapotban vegyetek magatokhoz! Eljött a bűnbánat ideje! Növeljé­tek meg áldozataitokat! Én segíteni fogok nektek! Dicső­ítsétek és szeressétek Jézus Krisztust! Maradj meg a Béké­ben!
 
Még néhány titkot szeretnék megosztani veled…”.
A fájdalom az élet és a szeretet jele.
Legutóbbi bejegyzések